Gyakornokok

Két kereskedő elveszti az állását és végső elkeseredésükben jelentkeznek a Google-hoz gyakornoknak. A csodával határos módon be is kerülnek, de a nyári "google-táborból" csak nagyon kevesen kaphatnak valódi állást a későbbiekben. Ez lenne a legjobb vígjáték, amit az utóbbi időben láttam, ami elég jól mutatja, hogy milyen gyenge komédiák is születnek.

Vince Vaughnt mostanában divat lett fikázni. Sandlerhez lehetne leginkább hasonlítani, na nem a humoruk alapján: amint kijön egy új filmjük, azonnal jönnek az ócsárolók, hogy megint mekkora szar lett, vonulj vissza, stb. A különbség kettejük között, hogy Sandler valóban trágya vígjátékokat csinál egy-két kivételtől eltekintve, a humora folyamatosan egyre lejjebb csúszik a trágárság és az undorító poénok bűzös mocsarában, míg Vaughn már évek óta ugyanazt a szintet tartja (természetesen egy-két kivételtől eltekintve). Ezért is nézem meg még mindig minden filmjét, mert régen, még az Old School-Kidobós korszakában megkedveltem és azóta képtelen vagyok utálni a gyengélkedések ellenére is.

Ja, hogy a fimről is kéne valamit? Vaughn és Wilson egy csapatba kerülnek néhány kockával, ami a poénok nagy részének biztosít forrást. Hogyan tud két 40-es csávó alkalmazkodni a sok fiatal számítógépzseni által uralt világban? Ez itt a fő kérdés, a válasz meg kellőképpen rózsaszín és valószerűtlen, amilyen egy kellemes szombat esti limonádéban szükségeltetik. Közben szólnak a meglepően jó sikerült poénok (bár lehet hogy a szinkron is dob rajta, a Mourinhos pl. biztosan nem hangzott el az eredeti szövegben), Vaughn és Wilson meg bohóckodnak, ahogy azt megszoktuk tőlük, amiért szeretjük őket, miközben Charles Xaviertől kapnak tökön öklözést, csajoznak egy csöppet, összetartanak egy szedett-vedett idiótákból álló csapatot és még kviddicsezni is megtanulnak.

Az igazság győzedelmeskedik, a rossz elnyeri méltó büntetését és még a kemény tekintetű tanítóról is kiderül, hogy vajból van a szíve. Hát lehet bántani egy ilyen kellemes kis semmiséget?